Adventus Domini

Advent első vasárnapjával a hívő ember számára az új egyházi év kezdődött el. A naptári évvel ellentétben az egyházi év nem az idő múlására emlékeztet. Ez az Adventtől Adventig tartó, évről-évre visszatérő időszak másfajta kronológia szerint épül fel, amelyben az Egyház az ünnepeken keresztül újra és újra felidézi Krisztus életét és megváltó művét.

„Az Egyház, mint jóságos és szerető édesanya feladatának tarja, hogy Isteni vőlegényének üdvösséget szerző művét az év folyamán meghatározott napokra szétosztva szent megemlékezéssel megünnepelje… Így tárja elénk az év forgásával Krisztus egész misztériumát, a megtestesüléstől és a születéstől kezdve a mennybemenetelig, és Pünkösdtől egészen az Úr eljövetelének reménykedő boldog várásáig.” (II. Vatikáni Zsinat, Liturgikus Konstitúció, 102.)

Az advent egy latin kifejezés, az Adventus Domini (az Úr eljövetele) rövidítése. A világi köznyelvben is általánosan ismert kifejezés kissé leegyszerűsített fordítása: várakozás, sőt magazinokban, hírességekkel készült interjúkban már megjelent az adventi elcsendesedés fogalma is. Egyik értelmezés sem helytelen, de a hívő ember számára az advent a karácsony örömét megelőző bűnbánati időszakot jelenti. Elcsendesedünk, mert átéljük a „lelki sötétségünket”, a kegyelemre való rászorultságunkat, ily módon az advent lelki előkészületi idő. Így idézve fel az ószövetségi kor, sőt az emberiség kezdetétől Krisztus megszületéséig tartó korszakok várakozását, a bűnbe esett emberiség évezredes vágyakozását a Szabadító eljövetelére. Ez az Isten által a szívekbe elültetett várakozás fogalmazódott meg a próféták írásaiban:

Harmatozzatok, egek, onnan felülről,

és ti, felhők, hullassatok győzelmet!

Nyíljék meg a föld

és teremjen üdvösséget,

és sarjadjon vele szabadulás is.

Én az Úr hozom ezt létre mind!

(Izaiás 45,8)

Vágyakozással teli várakozás az adventi időszak: az Ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére az idők teljességében. A hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban és az Egyház várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az utolsó napon.

Az adventi időszakban hagyományosan reggel 6 órakor bemutatott szentmise a Megváltó várásának és a Szűz Mária tiszteletnek a nép által megszeretett és már a középkor óta szokásban lévő megnyilvánulása. A hajnali mise (angyalos mise vagy aranyos mise) a roráte elnevezést a Boldogságos Szűz Mária adventi időben mondott votív miséjének introitusa (Izajás próféta jövendölésének szavai) alapján kapta: „Rorate caeli de super et nubes pluant justum.” (Iz 45,8)

Izaiás próféta

Rorate, Oxford, Szent Alajos templom

Rorate

  

Roráte

A kéklő félhomályban

Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
(Juhász Gyula)

Október – a Rózsafüzér Királynőjének hónapja

 A rózsafüzér (lat. rosarium), más elnevezéssel olvasó, szentolvasó a Krisztus-központú Mária-tisztelet magánájtatossága.

Vicente Lopez: A Szűz Mária átadja a rózsafüzért Szent Domonkosnak és Szent Katalinnak

A pápák (elsősorban Boldog II. János Pál pápa) által is gyakran ajánlott imádság, amely egyidejűleg kiváló alkalmat ad az elmélkedésre és szemlélődésre: a helyesen imádkozó hívő ajka szóbeli imaként mondja a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, és közben Mária szemszögéből szemléli Jézus életét és a Megváltás titkait.

Van Dyke: Madonna del Rosario

A rózsafüzér elnevezés egy 13. századi legendát idéz fel: egy ciszterci szerzetes gyakran imádkozott 50 Üdvözlégyet. Egy látomásban az imádság szavai rózsákként hagyták el ajkát és rózsakoszorúba fonódtak Mária homloka köré, mintegy megkoronázva a Szent Szüzet. Egy másik, ugyancsak a 13. században keletkezett legenda szerint egy Mária-tisztelő lélek rózsákból kötött koszorút, hogy azzal ékesítse a Szűzanya szobrát. Egy alkalommal egy látomásban azt a figyelmeztetést kapta, hogy a Szent Szűz előtt kedvesebb volna egy másik rózsakoszorú, mégpedig az, amelyet 50 Üdvözlégyből fonnak. Az imádság rózsává változik az Istenanya kezében, s ezekből a rózsákból maga a Szűzanya fonja majd a legszebb koszorút. A rózsafüzér ájtatosság a középkorban alakult ki a nyugati kereszténységben, a zsolozsmát helyettesítő napi imaként. Eleinte különböző anyagból (fa, magok, kövek, üveg) készült golyócskák tagolatlan füzére volt, a Miatyánk számlálására. A mai rózsafüzér formulát Heinrich von Kalkar OCarth (megh. 1408) alakította ki oly módon, hogy minden 10 Üdvözlégy elé egy Miatyánkot tett.

                                                     

Szent Domonkos az albigens eretnekség elleni küzdelmében a Szűzanyához fordult segítségért, aki egy „új és hathatós fegyvert” nyújtott át Domonkosnak: egy rózsafüzért. E népi ájtatosság elterjesztéséért a cisztercita és a domonkos rend különösen sokat tett. A rózsafüzért Alanus de Rupe (14. század vége) osztotta fel örvendetes (színe a fehér), fájdalmas (színe a piros) és dicsőséges (színe az arany) részekre. Boldog II. János Pál pápa a Rózsafüzér Évében (2002), Rosarium Virginis Mariae című apostoli levelében (2002. október 6.) kapcsolta a szentolvasóhoz a világosság titkait. A tizedek után a Fatimai Szűzanya kérésére így imádkozunk:

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!

A diadalmas lepantói csata (1571. október 7), azaz a török felett aratott győzelem emlékére rendelte el V. Pius pápa a Győzelmes Boldogasszony ünnepét. A győzelmet ugyanis a keresztény világ a rózsafüzér imádságnak tulajdonította. Az ünnepet az évszázadok során többször is átnevezték, végül XXIII. János pápa 1960-ban elrendelte, hogy az ünnep hivatalos neve Rózsafüzér Királynője legyen.

A Rózsafüzér Királynőjét ábrázoló festményeken (itt Caravaggio: Madonna rózsafüzérrel és Szent Domonkossal) mindig szerepel Szent Domonkos (vagy Szent Bernát) és Szent Katalin (vagy Limai Szent Róza), amint átveszik a rózsafüzért  a Szűzanyától.

kép1
kép2
kép3
kép4