Árpád-házi Szent Erzsébet - november 19.

Daniel Gran: Árpád-házi Szent Erzsébet alamizsnát oszt

Magyarországi, Türingiai vagy Marburgi Szent Erzsébet néven is tisztelik világszerte. Két ország (Magyarország és Németország), s három város (Sárospatak, Eisenach és Marburg) vallja magáénak. A szegények, az elesettek, a jótékonykodók és a házastársi hűség védőszentje. A világegyház november 17-én ünnepli.

II. András magyar király (1205-1235) és Gertrudis királyné leánya, a későbbi IV. Béla király testvérhúga Sárospatakon született, 1207-ben. A Magyarország és Türingia közötti szövetségi szerződést megpecsételendő 1211-ben, az akkor négy esztendős magyar királykisasszonyt eljegyezték a türingiai őrgróf még szinten gyermek fiával. Erzsébet ekkor került az Eisenach városa fölé magasodó Wartburg várába, hogy leendő férje otthonában nevelkedjék. Vőlegénye, Hermann halála után annak öccse, az őrgrófi cím örököse, Lajos vette feleségül az akkor tizennégy éves Erzsébetet.

A korabeli legendák és krónikák szövegéből félreérthetetlenül kitűnik a magyar királylány és az ő erkölcsi és hitbéli elvárásaihoz idomuló Lajos egymás iránt érzett őszinte szerelme és házasságuk boldogsága. Lajos őrgróf uralma békésnek, nyugodtnak és igazságosnak bizonyult atyjának erőszakos politikájával összevetve, és ez nagyrészt Erzsébetnek köszönhető. Három gyermekük született: Hermann, Zsófia és Gertrudis. A legenda szerint egy alkalommal, amíg férje távol volt, Erzsébet egy leprás férfit fektetett hitvesi ágyukba. A felháborodott Lajos gróf az ágyasházba rontott, de amikor az ágyhoz lépett, ott nem egy leprást, hanem a megfeszített Krisztust pillantotta meg a hófehér lepedőn. Ekkor kezdeti rosszallása eltűnt és így szólt feleségéhez: "Ilyen vendéget igazás nagykran fektess az ágyamba!" A II. Frigyes német-római császárral kötött szövetség feltételeit teljesítendő, valamint Erzsébet gyóntatójának, Marburgi Konrádnak unszolására Lajos őrgrófnak csatlakoznia kellett a császár keresztes hadjáratához. Így hát 1227 novemberében Lajos útra kelt lovagjaival, hogy Itáliában csatlakozzék a császári sereghez. Az Alpokon való átkelést követően Dél-Itáliában egy ismeretlen járványban ágynak esett, majd néhány nap múlva meghalt.

A szegényeket, a betegeket és az elesetteket addig férje jóváhagyásával istápoló özvegy helyzete egyre elviselhetetlenebbé vált Wartburg várában. Ebben az időben történet meg a „rózsa csoda”, amikor egy téli estén Erzsébet a szegényekhez indult és a köpenye alatt egy kosár kenyeret akart kicsempészni a várból. Az új őrgróf, aki korábban megtiltotta Erzsébetnek, hogy alamizsnát osszon, megállította és rárivallt: „Mit rejtegetsz a köpenyedben?” „Rózsákat” – hangzott a válasz. Henrik gróf letépte Erzsébet válláról a köpenyt, ám a kosárban valóban gyönyörű rózsák illatoztak. Férje családja elől, Marburgi Konrád tanácsára Marburgba költözött gyermekeivel, ahol ispotályt alapított. Assisi Szent Ferenc életeszményét tette magáévá. Szegénységi fogadalmat tett és élete hátralévő éveit az ispotályban töltötte, nem riadva vissza a legalantasabb munkáktól sem. Ugyancsak gyóntatója tanácsára vezeklő életmódot folytatott, vezeklőövet hordott, ostorozta magát és az önsanyargatás végül felőrölte egészségét. 1231. november 17-én, huszonnégy esztendős korában, súlyos betegen adta vissza lelkét teremtőjének.

Halála után négy évvel IX. Gergely pápa avatta szentté. Édesapja, II. András király még itt e földön örvendhetett annak, hogy leánya oltárra emeltetett.

Árpád-házi Szent Erzsébet apai ágon Prágai Szent Ágnes unokahúga, bátyja, IV. Béla király révén Szent Kinga, Boldog Jolán és Szent Margit nagynénje. Fiatalabb leányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük.

Wartburg vára néhány évszázaddal később a protestantizmus "fellegvára" lesz: Szent Erzsébet egykori lakóhelyének falai között talál menedéket Luther Márton (György barát álnéven) és itt készíti el az Újszövetség első német nyelvű fordítását (1521/22). 

Eisenach városa a zenetörténet egyik legfontosabb helyszíne lesz a XVII. században: itt született ugyanis 1685. március 21-én a valaha élt legnagyobb zeneszerző, Johann Sebastian Bach . Szülőháza ma múzeum és archívum. 

 kép1
kép2
kép3
kép4 (Moritz von Schwindt: A "rózsa-csoda")
kép5 (Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet szentté avatása)
kép6
kép7